A traumatológia a balesetek által okozott sérülések kezelésével foglalkozik. A rehabilitációban fontos szerep jut a gyógytornának.
Csonttörések
A csont folytonosságának megszakadását nevezzük csonttörésnek. Törés akkor következik be ha a csontra ható erő nagyobb a csont ellenállásánál, amely a csont sajátos szerkezetének függvénye.
A töréseknek többféle osztályozása van:
- csont állapota szerint (traumás, patológiás)
- bőr állapota szerint (zárt, nyílt)
- erőbehatás helye szerint (direkt, indirekt)
- csontsérülés foka szerint (teljes, részleges)
- keletkezés mechanizmusa szerint
- törésvonal lefutása szerint
(forrás: dr. Rupnyik János: Traumatológia)
A csonttörésnek biztos (alakváltozás, kóros mozgathatóság, csontrecsegés) és bizonytalan (fájdalom, vérömleny, működés károsodás) tünetei lehetnek.
A csonttörés diagnosztizálása minden esetben röntgennel történik. Ha a törés beigazolódik, akkor konzervatívan vagy műtétileg látják el a beteget.
Konzervatív kezeléshez tartozik a gipsz rögzítés, tartós húzás, funkcionális kezelés (gyógytorna).
A gyógytorna két szakaszban történik, először a rögzítés ideje alatt, majd a törés gyógyulása, illetve a rögzítés eltávolítása után.
A műtéti töréskezelésnél is fontos, hogy idejében kezdődjön el a torna a beteg állapotához igazodva. Ezáltal elkerülhetők, csökkenthetők a
szövődmények
Ín- és szalagsérülések
Leggyakrabban a kéz hajlító és feszítő inai sérülnek, de a test bármely izmának inas része sérülést szenvedhet.
A sérülések egy része nyílt, valamilyen eszköz által történik, másik része zárt, azaz hirtelen, erős összehúzódásra következik be (pl.: nehéz tárgy megemelése).
A zárt sérüléseknél gyakori az ín elfajulása, megbetegedése.
A szakadás lehet részleges vagy teljes. A részlegesnél nincs teljes működéskiesés, viszont nagy az újrasérülés veszélye.
Teljes szakadásnál ritkábban spontán gyógyulás következik be, nagyobb százalékban azonban ínvarratot végeznek.
A rehabilitáció a negyedik héttől kezdődik, amikorra az ín már aktív izomerővel mozgatható és a teljes felépülésig tart.
Szalagszakadás
Nagyobb erőbehatásnál az ízületi tok és a szalagok egy része elszakadhat, a csontok elmozdulása nélkül. Az ízület instabillá válik, ez leggyakrabban a térd- és a bokaízület esetében fordul elő.
Az elszakadt szalagvégeket legtöbbször műtétileg egyesítik, ezáltal biztosítják az ízület stabilitását. Műtét után 4-6 hétig tart a külső rögzítés.
A fizioterápia már a rögzítés ideje alatt elkezdőik és a teljes gyógyulásig tart.